У нас вы можете посмотреть бесплатно Élő írók társasága: Jászberényi Sándor - Csuja Imre или скачать в максимальном доступном качестве, видео которое было загружено на ютуб. Для загрузки выберите вариант из формы ниже:
Если кнопки скачивания не
загрузились
НАЖМИТЕ ЗДЕСЬ или обновите страницу
Если возникают проблемы со скачиванием видео, пожалуйста напишите в поддержку по адресу внизу
страницы.
Спасибо за использование сервиса ClipSaver.ru
Örkény István Színház Élő írók társasága Jászberényi Sándor Verébfióka A betegek már kint voltak az udvaron, és a foglalkozást várták. A fiú a kórteremben borotválkozott, amikor belépett az orvos. „Na jön?” „Egy pillanat.” – felelte a fiú. „Ne hagyja ott a pengét.” – mondta az orvos. A fiú felvette a borotvát a mosdókagylóról és az orvos kezébe adta. Az a fehér köpenyének a zsebébe süllyesztette. „Ez az utolsó napja, hogy érzi magát?” „Jól. Egy kicsit ideges vagyok.” „Ez teljesen normális. Minden rendben lesz.” Kiértek a kórház kertjébe. Leültek a fűbe a többi beteg mellé. A betegek az egyik platán tövét bámulták. Egy verébfióka ugrált a fa tövében, és kétségbeesetten csivitelt. „Nem mi csináltuk doktor úr, a kismadár már itt volt, amikor kijöttünk.” – mondta az egyik ötven körüli beteg. „Tudom. Kiesett a fészekből. Előfordul az ilyen.” „Én fel tudok vele mászni a fára és visszatenni.” – szólalt meg egy másik. „Maga csak ne másszon sehová. Az balesetveszélyes.” „Akkor mit csináljunk?” „Semmit. A szülei majd érte jönnek és elviszik. Nem érezhetik rajta az emberszagot, mert akkor nem ismerik meg.” A csoport végül abban maradt, hogy fűből kis fészket készítenek a kismadárnak. Mindenki gyűjtötte a füvet. Zsemlét vacsoráztak mackósajttal és tévépaprikával. Aztán gyógyszerosztás, bámulták a tévét. Jött a lámpaoltás. Hallgatta a többiek nehéz légzését. Megrázták a vállát. „Valaki keresi.” – mondta egy ápoló. „Jöjjön velem.” Az apja állt a recepciós pultnál. Hideg kék szemével végigmérte a melegítőnadrágos fiát. „Hoztam neked pénzt.” – mondta. Egy borítékot vett elő és odaadta. „Megkaptátok a levelemet?” – kérdezte a fiú. Leírta benne, hogy mikor engedik ki az addiktológiáról. „Meg. De szeretnénk, ha még nem jönnél haza. Anyád miatt. Azért hoztam a pénzt, hogy ki tudj venni egy albérletet Pesten.” „Köszönöm.” „Ez csak természetes. Mennem kell, indul a vonatom. Szervusz” „Szervusz.” – felelte a fiú. Az apja elment, ő lefeküdt. Kibámult a nyitott ablakon. Tekintetével azt a helyet kereste, ahol a verébfiókát találták délután. A kismadár még mindig ott volt. Elmondta: Csuja Imre Videó: Whatevermen