Fábián Attila: Hogyan lehetünk boldogabbak? скачать в хорошем качестве

Fábián Attila: Hogyan lehetünk boldogabbak?

Részlet: Miért van az, hogy a világ megtanít minket arra, hogy boldogtalanok legyünk? Miért van az, hogy a világ megtanít minket arra, hogy elégedetlenek legyünk? Hogy semmi nem elég, semmi nem jó, sem­milyen dolog nem tud minket túláradóan boldoggá tenni? Pedig egy pici babának az is elegendő, hogy tele van a pocakja. Nincs túl nagy igénye. Igen, sír egy kicsit és duzzog és nyüszög, amikor nő a foga és nem csak most ilyenek a pici babák, te is ilyen voltál. Aztán jön az óvodáskor, iskoláskor, tinédzserkor, felnőttkor és az ember mindenféle sérüléseket magára szed. Van egy csomó dolog az életünkben, a körülményeinkben, amelyek azt a célt tűzték a zászlójukra, hogy nekünk ártsanak. Az ördög ezt a célt tűzte a zászlajára, hogy becsapjon minket, hogy megraboljon és végül megöljön minket. De keresztényként nem szabad megengednünk a lelkünknek, a valónknak azt, hogy huzamosabb i­de­ig arra figyeljünk, amit az ördög tett és tenni akar az életünkben. Ám nézhetünk arra a zászlóra is, „az Úr az én zászlóm”, mondja az Ószövetség gyönyörű igeverse. Ő azt tűzte a zászlajára, amit Jézus kijelentett a János 10,10-ben: én azért jöttem, hogy életet adjak és, hogy bővölködjetek. Ebben a kettőben nincs benne a szomorúság, nincs benne a bánat, nincs benne a keserűség. Ugyanakkor Jézus mond egy nagyon érdekes mondatot. Többször is elmondja és az apostolok folyamatosan beszélnek erről, hogy nem reális azt várni az élettől, hogy mindig boldog leszel. Nem ez az élet realitása. Ez egy olyan idea, vagy ideológia a fejünkben, az elménkben, hogy mindig azt akarjuk, hogy a boldogságunk legmagasabb fokával éljünk mindig és soha egy pillanat erejéig ne legyen boldogtalanság érzésünk. Ez nem realitás, mert ez a világ, amiben élünk, bukott. Ami körbevesz bennünket, az nem feltétlenül a mi jólétünket akarja, hanem el akar minket pusztítani, de Istennek van erre orvossága és van erre válasza. Erről szeretnék ma beszélni, hogy vajon hogyan jön ez el hozzánk? Mert, ahogy élünk, ahogy növekszünk, fejlődünk, öröklünk a lelkünkben bizonyos genetikai hajlamokat és vannak emberek, akik hajlamosabbak arra, hogy búskomorak legyenek, hogy kicsit befelé fordulóbbak legyenek, ez a személyiségjegyük, vagy olyan típusúak, akiknek hajlamuk van arra, hogy kicsit felszabadultabbak legyenek és könnyedebben vegyék a dolgokat és pozitív szemlélettel álljanak az élet nehézségeihez. Tehát ez a vérünkben benne van. A szüleinktől, nagyszüleinktől ezt örököltük. E mellé párosul az, hogy megbántottak, mikor óvodás voltál, anyukád, apukád esetleg nem szeretett, vagy nem jól nevelt, amikor kicsi voltál, vagy tinédzser korban nem értettek meg. Csalódtál, szerelmi bánatod volt, egy, kettő, sok. Akartál dolgokat elérni és nem érted el. Meg akartál házasodni és nem sikerült megházasodni, vagy elváltál. Keresztény családba születtél bele és volt útirány, de aztán a világ elcsábított és bajba kerültél és még rácsok mögé is kerültél. Olyan fájdalmak és olyan sérülések is érnek bennünket az egyébként jó dolgok mellett, amelyek meg­­sebzik a lelkünket, amelyek egy lenyomatot, egy pecsétet nyomnak a lelkünkre, amelyek megkaristolnak bennünket, amelyeket be kell gyógyítani és amelyeket valahogy át kell mosni bennünk. Sokan azon gondolkoznak, azon agyalnak, hogy hogyan tudnám kiszedni magamból azt a sok rossz dolgot, amit nem akarok, hogy bennem legyen. Dolgozunk ezen és próbáljuk magunkat megváltoztatni. Erőlködünk és kínlódunk, hogy miként lehetne vajon a szorgalmunkat, a tehetségünket kamatoztatni, miként lehetne a szokásainkat megváltoztatni, hogy ne legyek már ennyire lusta. Odaszántabb legyek, elkötelezettebb legyek, hogy boldognak érezzem magam. Érezzem azt, hogy áldás vagyok és érezzem azt, hogy áldott vagyok, hogy megbecsülnek, hogy elismernek, hogy nem kell mindig megfelelési kényszerben lennem mindenki felé. Ahány ember és ahányan most itt vagytok, annyiféle életút és annyiféle öröm, annyiféle bánat ért már idáig is az életben. Ki az, aki nem tapasztalt még ilyeneket soha? Nincs olyan. Nagyon könnyen tudok prédikálni ma erről, mert mindenkinek szól. Ez nem egy olyan speciális üzenet, amely a teremben a jobb oldalon ülőknek, vagy bal oldalon ülőknek, vagy min­den második sorban ülőnek szól. Ez mindenkire vonatkozik, rám is ugyanúgy. Az életben kapunk örömöket és én úgy hiszem, az Isten szól és ad az életünkbe akkor is jó dolgokat, amikor a világban élünk és az ellenségei vagyunk, mert az ajándékaink, a tehetségeink, esetlegesen az áldásaink, a kapcsolataink Tőle vannak. Ő az utunkat már akkor egyengeti és igazgatja, amikor mi még nem ismerjük Őt, amikor mi még ellenségei vagyunk, Ő már akkor szeretett bennünket. Az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk, hogy amikor te nem voltál jó, amikor lázadó, ellenszegülő, rossz – nevezzük gonosznak az életünket – és gonosz voltál, Ő már akkor szeretett.