Fábián Attila: A lelki sérüléseink kezelése скачать в хорошем качестве

Fábián Attila: A lelki sérüléseink kezelése

#Isten #spiritualitás #Jézus #kegyelem #hit #bölcsesség #oktatóvideó Részlet: Mindannyiunknak az életében volt olyan történés, ami befolyásolta a lelkiállapotunkat és a lelkünket érő befolyások nagymértékben meghatározzák az életminőségünket. A lelkünket érő konfliktusok, támadások, negatív dolgok negatív irányban hatnak az életünkre. A lelkünket érő pozitív dolgok, simogatások, kedves dolgok pedig beállítják az életünket egy pályára. A negatív dolgok is beállítanak minket egy bizonyos pályára és a pozitív dolgok is. Ez a pálya, ez az életút, az az út, amire Jézus Krisztusban kerülünk, elvileg egyenes, ugyanakkor rengeteg támadás jön jobbról-balról, hogy minket erről az útról leszorítson. Ez a pálya Jézus nélkül sohasem lesz senkinek az életében abban a teljességben, amire minket Isten elhívott. Minket mindannyiunkat. Téged egyedül, minket közösségileg, családodat, gyermekedet. Isten oly nagymértékben szeret, hogy teljesen egyedi életutat, élettervet, akaratot, szándékot ter­vezett el neked, amely a te számodra csodálatos, ami a te számodra gyönyörűséges, virágzó és gyümölcsöző. Ugyanakkor a világban a neveltetésünkben, a hátterünkben, ahonnan jövünk, különböző sablonok beleégtek a lelkünkbe, amelyek próbálnak minket predesztinálni, azaz elrendelni arra, hogyha ilyen háttérből származunk, akkor nekünk ezt az életutat kell végigjárni. Ha ilyen ajándékaink, tálentumaink, tehetségeink vannak, akkor mindenképpen ez fog velünk történni. Ha pedig olyan dolgok, akkor az fog velünk történni. Ha rossz családból származunk, mert bántottak, vagy nem neveltek rendesen, nem szerettek, megaláztak, bántalmaztak, akkor a sátán szeretné, hogy ezek a pe­csétek, ezek a sablonok oly mértékben beivódjanak a lelkünkbe, hogy az identitásunk, az önértékelésünk és a magunkról kialakított kép miatt azt higgyük magunkról, hogy ez most már mindig így lesz, ezen nem lehet változtatni. Hogy úgy éljük az életünket, mint az a kiscsikó, vagy kis boci, amit pár napos korában megjelölnek egy forró vassal. Beleégetnek a nyakába, vagy a farába egy számot, egy betűt, billogozzák őket, megjelölik és onnantól kezdve az az állat amíg él, hordozza azt, ami rá lett sütve. A sátán azt szeretné, hogy mi is abban éljünk, abban gondolkodjunk és abban küzdjünk, abban legyünk elégedetlenek, hogy nekünk ezt dobta az élet, nekünk ez így jött össze, nem mi választottuk! Egy csomó mindent nem mi választottunk, azt, hogy milyen országba születünk, kik a szüleink, éppen ki a miniszterelnök, nem biztos, hogy te választottad és lehetne még nagyon sok mindent sorolni, ami miatt úgy gondoljuk, hogy nem tudunk változtatni az életünknek bizonyos dolgain. Így vagyunk mi is valahogy „megbillogozva” a lelkünkben, hogy ránk vannak égve, ránk vannak sütve olyan dolgok, amelyek belénk kerültek akár gyerekkorunktól kezdve, akár egy tanárnak egy keserű mondata által, amikor még kisiskolás voltál. Vagy egy szomszéd, egy tiszteletreméltó ember, akit tiszteltél, nagyon durván, kemény mondatokat mondott rólad és az benned megmaradt és a mai napig emlékszel erre. Vagy éppen az édesanyád, az édesapád, vagy a nagyszüleid olyanokat mondtak, amelyek még ma is visszacsengenek a füledben, pedig már eltelt sok év. Biztosan vagytok itt néhányan olyanok, akik 60-70 évesek vagytok már és olyan dolgokra emlékeztek, amik gyerekkorotokban történtek veletek. Emlékeztek? Ha nem foglalkozunk a lelkünkkel, ha nem foglalkozunk azzal, hogy a lelkünknek vannak sérülései és ezeket nem kezeljük, akkor ezek a sablonok, amikbe belekerültünk akaratunktól függetlenül, ezek elkezdenek kialakítani egy életminőséget, egy életstílust az életünkben, amiből nehéz szabadulni. Ezek olyan sablonok, amik nem akarnak megváltozni maguktól. Ezek a sablonok, amik a gondolkozásmódunkban vannak, az érzelmeinkben, a reakcióinkban, a reagálásunkban bizonyos hely­zetekben, ezek önmaguktól nem változnak meg. Ezekkel foglalkozni kell. Meg kell értenünk azt, hogy a lelkünk egy értékes dolog Isten számára. Azt szeretné, hogy ha a lelkünk elváltozna úgy, a­hogy a szellemünk is elváltozott, de ez egy munka, ez egy folyamat és ez a hitünk célja, hogy ez megtörténjen. A lelkünk is megváltást nyert, mint, ahogy a testünk és a szellemünk is, csak ez még nem realizálódott, mert még itt vagyunk ebben a testben. Ebben a testben még van vér, van benne lélegzet és most még be vagyunk szorítva egy szűk keresztmetszetbe. Amikor a testünkből a szellemünk kiköltözik, a lelkünk vele együtt megy, a testünk pedig porrá lesz, de kapunk egy megdicsőült testet. Amit magunkkal viszünk innen a földről az nem a pénz, nem a házunk, nem az autónk, nem a szántóföldünk, nem az aranygyűrűnk, ami az ujjunkon van, nem a mikrofon, ami a fejemen van, ebből semmit nem viszünk magunkkal, viszont a lelkünket igen. A lelkünk jellemét, a lelkünknek a kiszabadított, vagy éppen ki nem szabadított részét, a lelkünk mindenestől jön velünk. Én azt hiszem, hogy egy nagy-nagy megújulása lesz akkor, amikor majd odaát leszünk. Azonban az itteni, földi életünket...