NAGYSZEBEN VÁROS FALAI (ma Sibiu, Románia) - Varjú Elemér: Magyar Várak (1932.) "Képes- hangoskönyv" скачать в хорошем качестве

NAGYSZEBEN VÁROS FALAI (ma Sibiu, Románia) - Varjú Elemér: Magyar Várak (1932.) "Képes- hangoskönyv"

A többi rész megtekinhető:    • Varjú Elemér: Magyar Várak "Képes - hangos...   FEKSZIK A HAJDANI SZEBEN VÁRMEGYÉBEN Nagyszeben a legrégibb szász települések sorába tartozik Magyarországon. Lakói II. Géza (1141-1162) alatt vándoroltak be a Mosel vidékéről. A várost s környékét a Szeben-patakról nevezték el; az előbbinek neve a XIII. század első negyedében a szászok száján Hermannstadtra változott, valamely érdemes városbíró, vagy talán a német lovagoknak II. Endre korában Erdélyben szerepelt főnöke, Hermann után. 1224-ben II. Endre megalakította a szebeni tartományt s a fejlődő helységet ennek fejévé tette. A tatárok betörésekor Szeben is osztozott a legtöbb magyar város sorsában: feldúlták és elhamvasztották. De épp a szomorú tapasztalatok tették parancsoló szükséggé a város megerősítését. Egyébként Szebent a természet is ellátta védőművekkel. Területét körülölelték a patak árterében keletkezett kis tavak s mocsarak; hozzájutni csupán az ezek közt kanyargó keskeny, tehát jól védhető ösvényeken volt lehetséges. A körülzárt térséget középtájon dombhát szeli ketté, ennek megfelelően felső és alsó város keletkezett. Közepütt, a legmagasabb ponton épült fel a már rég eltűnt templom s körülte az első erődítések. Igazi városias alakot Szeben csak a XIV. század közepén kezdett ölteni, amikor a felső várost egészen bekerítették. E régi fal nyomai még itt-ott fellelhetők. Látni lehet, hogy elég sűrűn meg volt rakva tornyokkal. A város gyors növekedése a keretek tágítását, a XIV. század vége óta egyre fenyegetőbbé váló török veszedelem pedig az erődítések gondosabb kiképzését tette szükségessé. Zsigmond ideje Szebenben a lázas építészeti tevékenység kora. 1424-ben a város megkapta a megszüntetett szebeni prépostság javait s ez lehetővé tette a ma is fennálló hatalmas plébániatemplom elkezdését. Ezzel egyidőben kiterjesztették a külső falakat, hogy az alsó város is védve legyen és szoros egységbe kapcsolódjék a felsővel. Ennek a falnak részletei megvannak s áll még néhány a hozzátartozó pompás, erős tornyokból. Ezek sűrűn követték egymást a fal mentén, számuk meghaladta a harmincat. Alakra, méretekre nem voltak egyformák, aminthogy keletkezésük sem esett ugyanazon időre. Úgy ezeket, mint a város négy, védőművekkel jól megerősített kaputornyát az egyes céhek gondozták s ezek látták el szükség esetén a védelmet. A kapuk, mint a leginkább veszélyeztetett pontok, a legnépesebb testületekre voltak bízva; a Heltai-kapu a mészárosok, a Fűrészmalmi kapu a szabók, a Polgár-kapu a lábbelikészítők és az Erzsébet-kapu a szűcsök céhére. A falakon kívül a külső védővonalat a már említett tavak szolgáltatták. Számukat a középkor végéig egyre szaporították, a víz szintjét csatornák és zsilipek segélyével egységesen tudták szabályozni. A tavacskák részben testületek, részben egyes polgárok tulajdonához tartoztak. Ezek kötelezve voltak a víztükröt nádtól, hínártól mentesen tartani s kotrás által állandóan mélyíteni. A védelmi szempont mellett gazdasági tekintetben is becsesek voltak e kis medencék, amennyiben bőségesen ellátták a várost hallal. Igaz, hogy a sok víz alkalomadtán védelem helyett romlást hozott a városra. 1533-ban a rohamosan kiáradó Szebenpatak úgy megtöltötte a tavakat, hogy vizük több mint 100 lépésnyi darabon alámosta s bedöntötte a város védőfalát. Pedig ezekre a falakra nemcsak a városnak, hanem egész Erdélynek szüksége volt. Brassó mellett Szeben volt az egyik sarokbástyája a délkeleti határnak, ahonnan Zsigmond ideje óta a törökség legerősebb támadásait lehetett várni. Mert Havasalföld vajmi csekély akadályt jelentett az ozmánoknak; áruló, pipogya népe beállt martalócnak a pogány mellé, a keresztények ellen és segített pusztítani határainkat. A török 1420-ban tört be először s az első támadás Szebent 1432-ben érte. Sűrűn követték a többiek; 1437, 1438, 1442 voltak a legveszedelmesebb évek. Az utóbbi alkalommal Hunyadi János Szeben falai előtt verte meg az ellenséget s a győzelem kivívásának a derék polgárok is részesei voltak. Érthető, ha ilyen körülmények között a város nagy gondot fordított erődítéseire. A lakosság katonailag volt megszervezve. Alig jutott el a tüzifegyverek ismerete Erdélyig, a szebeniek már tűzmestert fogadtak, ágyúkat, várpuskákat szereztek be. Ostrom esetére állandóan volt élelmikészletük. Hatalmas, nem ritkán az utcákon ásott gabonásvermek őrizték a búzát és rozsot. A céhek tornyaiban hombárokban állott a kenyérnek való s az ágyúkhoz megkívántató puskapor.