Református Énekek: 44 Hallottuk, Isten, füleinkkel скачать в хорошем качестве

Református Énekek: 44 Hallottuk, Isten, füleinkkel

#református, #vallás #zsoltárok #hit #jézus #isten #Reformed #religion #psalms #faith #jesus #god A református zsoltárok időtlen szavai most új, áhitatos zenei köntösben szólalnak meg. Ebben a sorozatban a zsoltárok eredeti szövegét változtatás nélkül őriztem meg, de köréjük friss, gondosan megkomponált hangszerelés született. A cél az volt, hogy a ma emberéhez is közel kerüljenek – anélkül, hogy elveszítenék lelki mélységüket. Az új zenei világ finoman kíséri a szöveg erejét: csendes, tiszta, áhítatra hívó hangzást teremt, amely megállásra, elcsendesedésre és lelki felemelkedésre hív. Ha számodra is fontos a hit, az elmélyülés és a lélek békéje, engedd, hogy ezek a zsoltárok megszólítsanak az új zenei formában. Hallgasd nyitott szívvel – és add tovább másoknak is ezt a fényt. 🙏 Ha megérintett a zene, iratkozz fel, nyomj egy lájkot, és írd meg kommentben, melyik zsoltár szólított meg leginkább. Támogatásoddal még több ilyen áhítatos feldolgozás születhet. [Verse 1] Hallottuk, Isten, füleinkkel, / Amit te régen cselekedtél. / Nékünk atyáink mondották, / Kik nagy dolgaidat látták; / A pogány népet kezeddel / Elvesztéd, földjét elpusztítád; / Néped helyükre vitted be, / Ahol ismét megsokasítád. [Verse 2] Mert nem ő fegyverük által lett, / Hogy elfoglalták e jó földet; / Nem az ő kezük, sem karjuk / Volt nekik szabadítójuk, / De te orcád tekintése / És a te karod és jobb kezed / Őket így megsegítette, / Mert őhozzájuk volt jó kedved. [Verse 3] Úr Isten, te vagy én királyom / És az én teljes vigasságom! / Jákóbnak küldd segedelmed, / Amint régenten mívelted. / Általad ellenséginket / Felökleljük mi és megrontjuk, / És a mi gyűlölőinket / A te nevedben letapodjuk. [Verse 4] Mert én nem bízom kézívemben, / Sem az én éles fegyveremben; / Az engem meg nem szabadít, / Ha az ellenség megszorít, / De te tartasz meg bennünket / Minden mi ellenségünk ellen, / És a mi kergetőinket / Elveszted, és ejted szégyenben. [Verse 5] Azért az Istent magasztaljuk, / És szent nevét örökké áldjuk; / Mindennap dicsérvén őtet, / Hirdessük nagy kegyességét! / De minket te megvetettél, / És juttattál nagy szégyenségben, / A hadba velünk nem jövél, / Hogy megtartottál volna épen. [Verse 6] A pogányok példabeszédet, / Szólnak mirólunk nevetséget. / És mindenféle nemzetek / Csúfolván, fejükkel intnek; / Gyalázat, szitok szüntelen, / És szégyen forog énelőttem, / Úgy, hogy nagy szégyenletemben / Az én orcámat be kell fednem. [Verse 7] Nagy sok szidalmat kell hallanom, / Mely miatt csak elszomorodom, / Midőn szemem előtt nézem / Bosszúálló ellenségem. / Mindezek esnek mirajtunk, / Mégis nem felejtünk el téged, / Kötésed ellen nem járunk, / Mindenben engedünk tenéked. [Verse 8] A mi szívünk nem fordul vissza, / De gondolatit rajtad tartja. / A mi lábunk ki nem mozdul, / Ösvényedről el nem hajol. / Mégis így büntetsz bennünket, / Bevetél a sakálok közé, / És már mindenfelől minket / Halál árnyéka környékeze. [Verse 9] Ha elfeledtünk volna téged, / Meg sem gondoltuk volna neved; / Ha más isten-szolgálatra / Kezünket emeltük volna: / Nyilván nem tűrted volna el, / Sőt, igen megbüntettél volna, / Mert mindent látsz te szemeddel, / Minden szívnek előtted titka. [Verse 10] De mi teéretted naponkint / Üldöztetünk e világ szerint; / Miként az ártatlan juhok, / Kik a mészárszékre valók. / Kelj föl azért, oltalmazz meg, / És a te nagy kegyességedből / Akaratod szerint tarts meg, / Ments ki minket nagy ínségünkből.